2005. Sep. 13.
egyik reggel arra ébredek, hogy bosszant ez a sok szpam és dühömben csinálok valamit. gondoltam ha huszadszorra is átnézem a blog beállító paneljét akkor látni fogok valami új dolgot, ami a szpemek kiszürését teszi lehetővé. de nem. van egy újabb blog amit fel kéne telepíteni és akkor abban lenne szpem szűrő, de a telepítés tök nagy macera. én meg lustaság vagyok. tehát marad a szugerálás, és a szentségelés. meglepő, de bejött. addig kattingattam mindenféle kapcsolót amíg bekapcsoltam a comment moderation funkciót. (eddig is tudtam, hogy van ilyen, de hülyeségnek tartottam) minden esetre bekapcsoltam és vártam a csodát. persze a csoda, mint valami sültgalamb berepült a számba… ahogy annak lennie kell. azóta már vagy egy hét is eltelt, de a szpemek megijedtek a moderálástól. elriasztottam őket.
tehát akkor lustaság okán, marad a moderálás. viszont visszatért a kedvem a blogoláshoz.
őőő.. őőő… fáradt vagyok, mert sokat dolgoztam. vagy mert este van. nem tudom. őőő. ma ettem 2 szendvicset és egy kinder maxi kinget. meg vacsorára péksüteményt és maradt 500 forintom. ha kapok fizetést veszek magamnak csodamobilt és csoda asztalt. a csodaasztalt én fogom összerakni, ha minden igaz. beiratkoztam az iskolába, és van indexem. és vannak szörnyűbbnél szörnyűbb iskola társaim. szerencsére én csak hétvégenként fogok bejárni mikor kevesen lesznek, és majd nem nézek senkire. és kiírom a hátamra, hogy én rosszfej vagyok, velem ne beszélgessetek. a klepsz fiatal felnőtt krosztálya jár oda. ránézésre ostobák, és zselés a hajuk. na persze mit itélkezgetek én. legalább nézzem meg a csoport társaimat aztán majd utána dumáljak én elítélő köcsög. majd 27.-én vagy akörül… amikor lesz az első előadásom. akkor majd ne pofázzak és majd jól beverem a számat.