2005. Aug. 9.
ami nem igaz. és az, hogy nem igaz azért jó hír, mert kezdek megint chill misi lenni. a szopós nap ténye igaz, de a végén már élveztem. Úgy kezdődött, dolgozok. ugyanis hajnali 4ig dolgoztam. aztán 8kor arra keltem, hogy nem kapok levegőt annak ellenére, hogy igencsak erölködtem. mint számomra is kiderült: valami gyengusz asztmám van. ami azért rossz, mert eddig nem derült ki és semmi gyógyszerem nem volt. így a hatalmas elmémből előbányásztam az asztma túlélési “jegyzeteimet” és sípoló melkassal elmentem dokihoz. meghallgatott, és felírt 5 gyógyszert és írt két beutalót.
aztán bementem a munkahelyemre. kiderült, hogy a munka amit hétvégén csináltam bentre nem jön le a szerverről. szopás. úgy volt, hogy haza kell mennem érte taxival, mert sos volt a dolog. aztán müller barátom, a misy.hu rendszergazdája akcióba lépett és megbuherálta nekem a fájlt. eközben az ebéden majdnem a padlón landolt és egy jókora pizza darabot sikerült magamra küldeni. ekkor már mosolyogtam és élveztem az életet. ugyanis ha szopsz, biztos lehetsz benne, hogy élsz. élőnek lenni jó dolog.
de a munkát nem tudtam megcsinálni, így 11:30-ig bent voltam. Olgi aranyos volt és eljött elém kocsival. Hazafelé bedobtunk egy mekdonáldszburgert, és elvesztem az érzékszervezim moziját. rájöttem, hogy imádom a hangulatokat. akár rossz akár jó. csak atnoszféra legyen. összesűrűsödött energia. egy tér amiben felgyülemlenek az ingert adó dolgok. szagok, szinek, képek. de csak homályosan. még nincsenek készen.