2005. Apr. 12.
Hűűhh. A tüdőmet kiköptem majdnem. Tusynak azt mondtam, hogy úgy érzem magam mintha egy rövidtávfutó világrekordert köröztem volna le. Nem mondom, régóta csinálom a szakmát, de amikor hírtelen magasabb elvárásokba ütközök, kicsit parázni kezdek, hogy mi van ha nem tudok teljesíteni és mi van ha nem tudom azt nyújtani ami (el)vártak. Ráadásul első próbálkozás tényleg gyengére sikerült. Sőt, nem hogy gyengére, teljesen szar volt. Tegnap elkezdtem rajzolgatni az új terv koncepcióját, de már annyira fáradt voltam, hogy zéró hatékonysága volt. Azt hittem nem tudom megcsinálni egy délelőtt alatt a tervet, de végül feladtam. Beállítottam reggel 5re az órát, és lefeküdtem.
Ennyi fasságot régen álmodtam. Megint valami hülye játékban szerepeltem. Mentünk, lövöldöztünk. Többen. De egyszer csak eltűnt mindenki. Apukám nem tűnt el egyedül. Nem aggódtam, mert én elég jól osztottam ott a népet. Aztán egyszer csak faterom észrevette a többieket. Mentek valamerre, de pár ember susmusolt ott körülöttük. Én sejtettem, hogy csapda, és szóltam is apukámnak, hogy ne menjen oda, de nem hallgatott rám. Ekkor észrevettek minket az ellenséges katonák, és elkezdtek lőni. Mi bevetődtünk valami fedezékbe, és elkezdtünk hentelni(szarrá lőni egy halom embert). Ekkor megállt a játék. Valami statisztikából láttam, hogy ott majdnem megöltük az összes létező ellenfelet, és talán az egész pályát megcsinálhattunk volna, ha nem áll le. Arra emlékszem, hogy halomban hevertek a hullák:)
Aztán volt valami más is: Hazafele jöttem és itt a kapu előtt volt valami heppening. Valamit meg akart nézni az egész ház, de egy kulcs beragadt az ajtóba. Ott bénáztak, én meg egy mozdulattal kinyitottam:) kicsit akadt a kulcs. Előfordul az ilyen:) Az egyik szomszéd (aki már elköltözött egyébként) beszólt valamit. Azt mondta, hogy nem neki van fekete nyávogó taxija. Az emberek röhögtek, én meg néztem hülyén miről beszél. Aztán mondta, hogy a macskámra gondolt. E a macska-taxi asszociációt nem igazán értettem. Aztán valami volt itt a lakásban, de arra már nem emlékszem.
Sikerült fél hatkor felkelnem:) Aztán nekiültem a tervnek, és tizenegyre lenyomtam az egészet. Pontosabban még egy aloldalt még kéne csináljak, de az pikpak meg van. Igazi megváltás volt mikor a raasa azt mondta a tervre, hogy király. Azt hittem sosem fogok olyan (jó) tervet készíteni, ami átmegy a léc fölött. De átment. És zsír dolog, hogy a proud médiába dolgozhattam be, mert a proud média is zsír dolog:) ez olyan mintha koplárovics bélát meghívná egy játékra a manchester és ott lőne egy gólt.
Ráadásul mindent délelőtt csináltam. Már legalább 2 éve nem dolgoztam délelőtt. De többnyire ébren sem voltam délelőttönként:)