2003. Sep. 15.
emlékek, ilyesmik.
1:05, cimke: hétköznapok
Beszéltem euphoriával. kedves lány. egyszer talán még a sógórnőm lesz:D ki tudhassa?!:)szóval adott egy ötletet. illetve már régen meg akartam nézni, de most végre beírtam a googlebe, hogy “IgA Nephropatia”. Talált is 2 oldalt. illetve egy weboldalt és egy pdf doksit. a pdf doksit nem tudtam megnyitni, de a weboldalon volt pár érdekes dolog. pl. hogy kezdik sejteni, hogy ez genetikai úton örökölhető. De leírom a betegség lényegét:
Van ez az IgA nevű ellenanyag a szervezetben. csak éppen ez nekem hibásan működik. nem hatásos a ferőzésekkel szemben. viszont mivel a szervezetem nem tudja, hogy ez rossz, termeli az Iga ellenanyagot ahogy a csövön kifér. és ez az ellenanyag lassan, de biztosan tönkrevágja a vesémet. Baromira kéne vigyázzak rá. azt írták, hogy tilos lenne konyhasót egyek. és napi 2-2,5 liter folyadékot meg kellene igyak. hát jó. akkor vigyázok magamra jobban. elvégre nem akarom, hogy 40 évesen dialízisre kelljen járjak, és 50 évesen megmurdáljak vese elégtelenségben. persze addig még lenne 30 évem. az alatt csak kitalálnak valamit az orvosok. meg azthiszem ezentúl tényleg vigyázok magamra. azthiszem az aikido-t sem fogom folytatni. illetve azért megkérdezem a dokit.
máma is elég sokat pakoltam. illetve a hatékonyságom nem a legjobb:( egy csomó idő elmegy pedig alig haladok. még ha semmi mással nem foglalkozok, akkor is. { btw: vajon a maszturbálás megterheli a vesét? } a lényeg a lényeg, hogy, jött brada, és a kocsijával elrendezett mindent:)aztán végül ottmaradt 2 karton kidobantdó dolog és 2 felsmosandó szoba. a mérőóra állást meg elfelejtettem leolvasni. szaksz.
na, megyek inkább aludni. holnap apu hívni fog, lehet Ő is odajön a mányokira. hozott nekem “vásárfiát”:) biztos mogyorókrémet, meg mogyorós csokit:) elviszem a képeket a bizományiba azt “átadom” a lakást. szóval ennyi volt ez a kis darabka az életemből. a mándoki úti kaland:D ágyesz bugyes. elmult. mennyi hülyeséget csináltunk mi ott úristen. basszus mennyi alkoholt öntöttem ki ma a lefolyóba:D mondjuk inkább a gergőék tivornyáztak, de azért nagy móka volt az biztos:) mikor ott vagyok és pakolok(főleg mikor még több cumó volt ott) az emlékek átvillantak fejemen:) egyszer nevettem, aztán a következő pillanatban már sírtam:D pedig az elején nagyon sokat bosszankodtam, és mérgelődtem sok minden miatt. a macska miatt, a pénz miatt, minden kis hülyeség miatt. és nem is figyeltem oda az igazán fontos dolgokra. de ezzzel talán mindig így leszek. elrohanok életem legszebb pillanatai mellett és mikor visszafordulok már csak messziről és kicsiben látom, hogy milyen gyönyörű volt. fantasztikusak az emberi érzelmek. mindíg beleborzongok mikor meghallok egy régi számot ami egy különös időszakra emlékeztet. pl. a stanton warriors. vagy a radio 1-es hybrid mixek. furcsa, hogy a nagyon régiek, pl. a PUF sokáig nagyon sok különös érzést keltettek bennem. arról is a gyerekkorom egy időszaka jutott mindig eszembe. szóval multkor letültöttem a bál c. albumot a PUFtól, de nem keltett bennem semmi különös érzést. persze lehet, hogy a hangzás miatt. így digitálisan, szinte tökéletes minőségben teljesen más a hangzása, hangulata mint azoknak a régi poros zajos kazettáknak. de lehet, hogy pont az a zaj, az a béna hangzás az ami számomra eredetívé teszi az egészet.
2 éve költöztünk el a régi lakásunkból. nagyon durva. már alig gondolok rá. azthiszem nagyon sok minden ottmaradt belőlem abban a házban. talán az egész gyerekkorom. nem is tudnám elmondani, hogy mennyi mindent jelentett nekem az a ház. pontosan addig volt meg az a ház, amíg a családom egyben volt. aztán mikor mindenkire rájött a különköltözhetnék akkor le bontották azt a buborékot amiben egészen addig csücsültem. hírtelen nem volt hova elbújak, nem volt mi megvédjen. pucéran álltam a nagy világ közepén. aztmondták, már elég felnött vagyok hozzá. hiszen már le érettségiztem. sajnálom, hogy tévedtek. sajnálom, hogy engem ezzel bántottak engem. anyu aztmondta, hogy még sosem látta ennyire sírni a tesómat. nem tudom, én nem láttam. én úgy csináltam mintha misem történt volna. ó ugyanmár minden normális család szétesik. gondoltam. és észre sem vettem, hogy amíg faszagyerek módjára viselkedek, tök pucér vagyok.
nem tudom, hogy fog folytatódni. az biztos, hogy fog folytatódni, és az is biztos, hogy az idő az keményen pörög. és egyre kevesebb az idő, hogy valami olyat csináljak amire egész gyerekkoromban vágytam. nem a számítógépes munkára gondolok, hanem arra, hogy csináljak valami nagyot, valami hatalmasat. valami maradandót, amire emlékeznek majd 200 év mulva is. amivel sok ember életét jobbá tehetem. mindenesetre nem felejtettem el, hogy régen erről álmodoztam. talán már ez is valami. talán lesz belőle egyszer valami. ki tudja?!