2005. Mar. 23.
sok dolog lehet amit az ember máshogy lát magával kapcsolatban mint ahogy a külvilág. a buktató ezzel, hogy nem lehet tudni miben tévedsz.
olyan embernek tartom magam aki szeret szórakozni és szereti ha nagy társaság van körülötte. nem szeretem ha túl sokat fogalalkoznak velem(nemigaz. a szerk.). pontosan ugyanezért nem szeretem a lányokkal a direkt szem kontaktust. (legalábbis azokkal akikkel nem vagyok nagyon nagyon bizalmas viszonyban) amikor beszélek, sokszor félrenézek és forgatom a fejem. visszatérve a lényeghez, zavar ha belém látnak. najó: zavar ha látnak. de emellett szeretem ha élet vesz körül. és nagyon zavar ha kihagynak az életből. lehet, hogy tévedek(és a gondolat menet is hibás), de én ezt látom életnek, és szeretném ha mások nem maradnának ki belőle. de ha mások kihagynak, elhagynak az rossz érzés. és jogosnak tartom a rosszul érzésemet. (mégha ilyen kifejezés nincs is)
ha az ember elmond valami titkos, belső érzést valakinek, aki nem tud, nem akar, pontosabban nem érzi viszont a bizalmat, akkor az zavaró. nem annak zavaró aki elmondja, hanem annak aki megkapja ezt a terhet. egyszerűen az, hogy te nem tudod viszonozni a dolgot(bizalmat), zavaró. ekkor észrevétlenül odébb húzzák az emberek a sátraikat, kicsit odébb csúsznak a padon.
aludnom kéne, és körmöt vágni. fordított sorrendben.
lehet, hogy a fenti gondolatot egyszerűbben is kifejezhettem volna: túl gyerek vagyok vagy az élet kiszívta az agyam. de az is lehet, hogy a gta vice city.